Petrovics Soma: Farsang végén

„Aminémü az anya, olyan a leánya is.”

Ezékiel. 16,      44.

I.

Várva-várta reményekkel

Mari a farsangot:

Bélestéken ő lesz, a ki

Adja majd a hangot.

Apja fejét rázza… de győz

a nő akaratja;

S mind a mi csak csillog-villog,

Lányára aggatja.

Fényes bálban gavallérok

Viaskodnak érte; -

Ez forgatja s már előre

Van, a ki felkérte.

- Farsang végén borus napok - - -

Együtt ül a hárma - -

Gondok alatt roskadoznak:

Nem hódit a lárma!

II.

Érkezését a farsangnak

Alig sejti Irma:

Ő a báli koszorunak

Legszerényebb szirma.

Apja győzi - - de mérsékli

Anyja okossága:

Senki lányát hiuságnak

Karjain ne lássa.

Fényes bálban kevesebben

Vínak talán érte.

Ámde ifja feltalálta

S nyomba’ meg is kérte.

- Farsang végén derült napok - -

Menyasszony a házba:

Lányka vonzó szerénysége

Meg van koronázva!

Forrás: Vasárnap – I. évf. 21. sz. Felső-Bánya, 1881. márcz. 27.