Böjtöljetek értem. Én böjtölök és
bemegyek a királyhoz, ha szinte
el kell is vesznem. Eszter. IV. 16.
Trónján ül Ásvérus király,
S ki az ki oly hivatlanul
Megáll a büszke trón előtt,
S remegve zsámolyára hull!?
Egy Juda törzsé nőtt virág,
A szép királyné Eszter az,
Ki Ásvérus tanácsnokát,
Hámánt jól tudta mily ravasz.
Ki e bitófa czimerét
Önfegyverével győzte le,
Hogy százhuszonhét tartomány
Határa megrendült bele.
S kit a szerencse angyala
Habár királyi székbe vitt,
Mégsem feledte hogy mi volt?
S kik üldözik testvéreit.
A könyv, mely bőven mondja el
Mindezt, - hogy már avult ne bánd,
Jer nagyra termett sarjadék,
Ismerd e dicső honleányt.
Jólét és gyönyör árja közt,
Miért olyan sok sziv eped;
Nem rettegvén a zord halál
Karjába döntő perczeket:
Ő böjtölt és imádkozott,
S te dőzsölsz akkor is talán.
Midőn szegény testvéreid
Zörgetnek szíved ajtaján!
Forrás: Vasárnap – I. véf. 23. sz. Felső-Bánya, 1881. márcz.
13.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése