Égnek, földnek Teremtője,
Imádunk mi lélekben,
Gyermekeid igy sóhajtnak:
„Atyánk, ki vagy mennyekben!”
Atyánk vagy, azt vallja szivünk,
Add nekünk Szent Lelkedet,
Hogy te hálás gyermekidtől:
„Szenteltessék meg neved.”
Legyünk kegyesek és szentek,
Békét és igazságot
Keressünk s boldogságunkra
„Jöjjön el a te országod.”
Hol erény van, ott országod,
S bár a sziv sebet kapott,
Megnyugodva felsóhajtunk:
„Légyen meg akaratod.”
Legyen meg e föld virányin
Élve-halva örökön,
Dicsőült kedvesink által,
„Mint mennyben, ugy e földön”
E földön rövid ideig
Éltetsz minket jó Isten!
Élelem, hajlék, ruházat
Nélkül elvesznénk itten;
Azért esedezik ajkunk,
S zeng szívünkben hő ima:
„Mindennapi kenyerünket
Add meg Atyánk! nekünk ma.”
Te táplálsz, te jó vagy hozzánk:
Mi sok bünnel megbántunk;
„Oh bocsásd meg vétkeinket,
Mit mi is megbocsátunk!”
Megbocsátunk véreinknek,
Hogy áldottak legyünk igy;
Ámde esdünk bizalommal:
„Kisértetbe óh ne vigy.”
Gyarlók vagyunk, bünös lények;
Irgalmad biztatón szól!
Azért porba hullva mondjuk:
„Szabadits a gonosztól!”
Te benned élünk és vagyunk,
Csak nálad van oltalom;
Bizalommal imád lelkünk:
„Tied ország s hatalom”
„Tied, tied a dicsőség!”
Te nálad van az üdvösség!
Idvezits óh jó Isten,
Most és örökké. Ámen!
Forrás: Vasárnap – I. évf. 15. sz. Felső-Bánya, 1881. január
16.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése