József Attila: Isten

Hogyha golyóznak a gyerekek,

az isten köztük ott ténfereg.

S ha egy a szemét nagyra nyitja,

golyóját ő lyukba gurítja.

Ő sohase gondol magára,

de nagyon ügyel a világra.

A lányokat ő csinosítja,

friss széllel arcuk pirosítja.

Ő vigyáz a tiszta cipőre,

az utcán is kitér előre.

Nem tolakszik és nem verekszik,

ha alszunk, csöndesen lefekszik.

Gondolatban tán nem is hittem.

De mikor egy nagy zsákot vittem

s ledobván, ráültem a zsákra,

a testem akkor is őt látta.

Most már tudom őt mindenképpen

minden dolgában tetten értem.

S tudom is, miért szeret engem –

tetten értem az én szívemben.

Forrás: Az úr érkezése - Klasszikus költőink istenes versei - Móra Ferenc Könyvkiadó 1991.