Rónay György: A vándor érkezése

Berda József emlékére

Rövidnadrágom csupazsírpecsét, a cipőm enni kér, az

ingem ócska.

Megérkeztem kerted kiskapujához, tékozló fiad Berda

Jóska.

Vagyonom ugyan nem volt, amit tékozoljak, a tiéden

élősködtem szerényen.

Fűszerszámokat gyüjtögettem, szarvasgombát,

rókagombát meg tinorút a Nagykevélyen.

Nadrágzsebemben a zsebkendőm mellett, ujságpapírba

csomagolva

mindig volt egy kis erőspaprika, meg egy darab

szalonna,

évről évre puhább, mert ínyemben mind jobban ingott

már a pár fog,

s eveztek inkább már csak híg levekben, ezek a csorba,

lazuló lapátok;

azokban viszont csapkodtak vitézül, kivált kisüstiben, lett

légyen szilva, eper vagy boróka.

Így istápoltam gyöngeségemet, hogy ne kerüljek a

pokolra.

Mert sarkamban leselkedett a Sátán, s ha visszarúgtam,

lábikrámba tépett.

Ezért voltam többnyire ágyrajáró, akibe épp csak hálni

jár a lélek.

Mivelhogy adtál széles vállakat, jókora testet is meg

bendőt, melybe bőven fér az étel és ital,

de hozzá siratnivaló gyermeki gyöngeséget, és szívet,

mint a vaj.

Ezért ha vertek, vissza nem ütöttem, s odébb álltam

onnét, ahol nem láttak szívesen.

Hogy mennyit jár egy magamfajta vándor, míg végre

megpihen!

De én, Uram, én vándoroltam volna még, visszeres

lábbal, vaksi szemmel, feltört talppal,

s nevedben a végsőkig tiltakoztam, mikor hitvány

odumban megjelent az Angyal.

Bújtam volna nyüszítve ágy alá, mint villámtól rettegő

kuvaszok.

Csakhogy nem volt rá érkezésem, olyan hirtelen

lecsapott.

Akkor rémülten fölugrottam, futottam egyenesen ide

hozzád, s bekiáltok a kiskapun szorongva:

végy be Jammes testvér szamaraival engem is a

paradicsomba.

Forrás: Az úr érkezése - Klasszikus költőink istenes versei - Móra Ferenc Könyvkiadó 1991.