Meg-megtréfál
az én Istenem,
A
régi tromfot visszaadja:
Elszökik
tőlem virradatra.
Velem
van egész éjszakán.
Jön
néha-néha egy jó napom,
Mikor
egész valóját látom,
De
soha-soha napvilágon.
Velem
van s mindig éjszakán.
Olyan
ő, mint az asszonyok:
Imádtatja
nagyszerü lényét,
De
elszalad, nehogy megértsék.
Velem
van s rossz az éjszakám.
Az
Istenem, tréfás Istenem,
Vajon
miért csak éji árnyék?
Fény-nyomában
szívesen járnék.
Velem
van, de csak éjszakán.
Forrás:
Az úr érkezése - Klasszikus költőink istenes versei - Móra Ferenc Könyvkiadó
1991.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése