Füst Milán: Kántorböjt

Füst Milán Visegrádon 1956 január 

forrás: pim.hu

Uram, ez az éved is de furcsa!

Úgy látszik, rosszul bőjtölünk. Az évszakok

Zordak: - a nap, a hold s a Merkúriusz

Tán rosszul bolyg a híg világi űrbe? – Kérünk,

Add meg a mi boldogságunk’ is, hogy énekünket

Szelíd ősszel, a sárga és szelíd lomb alatt,

A hűs fasorban, üres templomodból messzire hallják

A sétáló uraságok!

És áldd meg a mi idős anyánkat is! csúnya őszön

Oly bús-borús a lelkem: halálát beszéli szüntelen...

Tekintsd a jó anyót, ki türelmesen vár a padba’, -

Ájtatos szegényke! s lelke csüng a fia énekén!

Áldd meg a gyülekezet népét gabonával, fordúljon a kedved,

Adj jó évszakokat, s meglásd, a harangozó is

Boldogan kongatja majd a messzeségbe sovárgó,

Énekelő harangot!

És büszke lesz szegény, hogy lám Urunk hivó szavától, -

mely Tiéd

A tiszta ég alatt hogy visszhangzik a messzeség!

Forrás: Az úr érkezése - Klasszikus költőink istenes versei - Móra Ferenc Könyvkiadó 1991.