Bölcsőben
ringtam, forgó vizeken,
vadul
sodort haragod folyamárja,
míg
ki nem vetett hullámod a sásba
s
ott nem hagyott egy nádas szigeten.
Megtalált,
fölvett, táplált kegyesen
irgalmasságod
fáraó-leánya.
Nem
hagytál belefúlnom a halálba,
mert
valami szándékod volt velem.
Fölserdültem
és addig bujdokolta,
míg
elém álltál a csipkebokorban.
„Ki
vagy?” – kérdeztem. – „Az Aki Vagyok.”
Negyven
éve járok a pusztaságban.
Népem
nincs már, Kánaánt nem találtam.
De
mutasd meg földed, ha meghalok.
Forrás:
Az úr érkezése - Klasszikus költőink istenes versei - Móra Ferenc Könyvkiadó
1991.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése