Az
én kínjaimat
már
nem lehet tetézni.
Én
már mást se tudok,
csak
ülni, nézni.
Nézni,
magam elé,
ebbe
a feneketlen,
fekete
szenvedésbe.
Kopár
fal, melybe
a
világ minden
bűne
belevésve.
Ülök
és nézlek,
ahogy
viszed a terhed.
Gondolj
rá néha,
hogy
én viszem a nehezebbet.
Forrás:
Az úr érkezése - Klasszikus költőink istenes versei - Móra Ferenc Könyvkiadó
1991.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése