Babits Mihály: Hiszekegy

Babits Mihály Ádáz kutyájával

forrás: litera.hu

Nem hiszek én egy istenben, mert bárhova nézek,

istent látok, ezert, s nem szomorú a világ.

Egyike gyilkos, a másika áldott, másika részeg,

Egyike zengő ég, másika néma virág.

Mind hatalom, de nem egyenlők az erőre; ha egy int

Gyakran a másik fut; gyakran a másika fél.

Egyike fényes, a másika vak; hogy lenne ez egy mind?

Semmi az, ami csak egy; semmi se megy, ami él.

Nem hiszem én az egy istent, hiszem az ezer istent:

azt, aki adja a fényt; azt aki adja a dalt:

azt, kivel a kin is édes, azt kivel a mocsok is szent;

Kronost az öreget s Bacchost a fiatalt;

az arany Aphroditét s minden derűs égi mosolygót;

holdnak szűz erejét, Artemisz enyhe nyilát;

Zeüszt a komor dörgőt s Próteüszt a tengeri bolygót

és a nyilas napot is, mely a világra kilát.

Gabonaadó bus anyát s lányát, a vidám hazajárót;

erdei lányokat is s a fura furtfülü Pánt;

látom amint a Moira köröttem fonja a hálót

s olykor az Eümenidák vércsepegős szeme bánt.

Élnek az istenek és még érzi hatalmukat egyre

bárha nem is hisz már bennük a léha világ:

egy isten se szorult a hitre s az emberi kegyre

egyike zengő ég, másika néma virág.

Forrás: Az úr érkezése - Klasszikus költőink istenes versei - Móra Ferenc Könyvkiadó 1991.