Sík Sándor: Te vagy jó

Én Uram, Istenem, velem mit tettél!

Már újra megint csak megszégyenítettél.

Századszor is újra Te vagy a jó,

Én a rossz kisgyerek, vesszőzni való.

Ficánkoltam megint lábbal, kézzel,

Játszottam megint a kifent késsel,

S amikor az ujjam majd megvágta,

Jóságod kézen legyintett lágyan.

De még le se zörrent a földre a penge,

Már mosolygott is szemed a szemembe,

Mintha mondta volna: Légy szófogadó,

Gyerek kezébe kés nem való!

Csak arra volt jó vihar és villám,

Hogy megrebbenjen aluszékony pillám,

Hogy éberséggel látni tanuljak,

Meglátni messziről felemelt ujjad.

Ó látom, Uram, hogy is ne látnám.

Szívembe maradjon vésve e látvány,

Bár el ne mosódnék onnan soha,

Ne lennék többé se vak, se puha.

Csak benned, uram, s csak egy reményem:

Csak annyit engedj kérni szerényen.

Hogy amit most némán súgok eléd,

Álljam becsülettel, legalább felét!

Forrás: Az úr érkezése - Klasszikus költőink istenes versei - Móra Ferenc Könyvkiadó 1991.