Tudom,
hogy közeleg már a jó ember fia,
aki
nem tőlem és nem tőled kap életet.
Néhány
pásztornak, akik sohasem öltek
nyulat,
nem hordoznak emberölő
szerszámot,
megjelenik az angyal és
megjelenik
a csillag és tele lesz dallal
a
decemberi hegyoldal. Csak ránézünk a kisdedre
és
tudni fogjuk, hogy Ő az.
Eljönnek
az acéltrösztök fejedelmei,
a
petroleumbányák frakkos császárai
s
könnyel a szemükben letérdelnek elé.
Mert
Ő lesz, akinek legtisztább kék a szeme,
legerősebb
lészen a karja és szelid arcáról ragyog
az
örök épitők acélos vidámsága.
Ő
megmutatja minden vándornak az útat,
minden
töprengőnek az igazságot, minden
haldoklónak
az életet. Ő megmagyarázza
nekünk
a gépek dalának igazi értelmét,
megmagyarázza
és megáldja a fáradt költőt
legsajgóbb
szavait és mosolyogni fog és kék
fehér
galamb fog ülni a vállán kétfelől.
Ő
nem ad országos nekünk, hanem otthont,
nem
ad fegyvert, hanem kenyeret.
Ma
még sirunk,
mert
a mosolygás nem én vagyok.
Ma
még sötét
van,
mert nem jöttem világosságnak,
hanem
hogy bizonyosságot tegyek a világosságról.
Már
közeledik az éj, mely szüli a Hajnalt.
Eljön
Ő, minden bizonnyal eljön.
Forrás:
Az úr érkezése - Klasszikus költőink istenes versei - Móra Ferenc Könyvkiadó
1991.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése