Lebocsátottátok
előttem
A
sorompót? Mindennek vége?
A
korláton keresztül ugrok
A
nagy csatatér közepébe.
Rám
görgettétek az irigység
Ararátját?
Minden hiába!
Szárnyamat
le nem taposhatja
Ezer
esztendő rozsdás lába.
Én
a röghöz kötözött népnek
Összetömörült
jajja vagyok.
Ha
beborultok éjszakába:
Én
akkor, akkor is ragyogok.
Akaratom:
hegyeket döntő,
Szavam:
az idők mozgatója,
Zászlóm:
az örök hajnalok,
Magam:
a század mutatója.
Ki
velem tud röpülni: az van,
Meghalt,
ki ellenem szegül;
Rágördítjük
bús haragunkat
Jehovával,
kegyetlenül.
Kézen
fogott engem az Isten,
Azért
vagyok, tudok, merek.
Azért
nem értettek sokáig
A
kikacagó emberek.
Repül
az új század hajója,
Kormányán
állunk mi nehányan.
Visszük
a balsors vert magyarját
Világháborúk
viharában.
Forrás:
Az úr érkezése - Klasszikus költőink istenes versei - Móra Ferenc Könyvkiadó
1991.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése