Szabó Lőrinc és Weöres Sándor
forrás: krk.szabolorinc.hu
Nem
nyúlsz le értem, Istenem,
kezem
hiába tartom.
De
én mindig szólítalak,
mint
gerle, hívó hangon.
Remény
híján is várlak én,
mint
a keserü tenger
csapkodva
kopár partomat
nem
földi gyötrelemmel.
Csak
hívjalak, csak várjalak,
te
nem fogadsz el engem,
és
nélküled por és penész
gazdálkodik
szivemben.
Lennék
rettentő fegyvered,
vagy
szelid esti lángod,
de
látom, nem kellek neked,
nincs
számomra, csak átkod.
Csak
hívjalak, csak várjalak,
tudom,
nem jössz el értem,
míg
holtig érted zúgok én
a hasztalan sötétben.
Forrás:
Az úr érkezése - Klasszikus költőink istenes versei - Móra Ferenc Könyvkiadó
1991.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése