Hozzám
már hűtlen lettek a szavak,
vagy
én lettem mint túláradt patak
oly
tétova céltalan parttalan
s
ugy hordom régi sok hiú szavam
mit
a tévelygő ár az elszakadt
sövényt
jelzőkarókat gátakat.
Óh
bár adna a Gazda patakom
sodrának
medret, biztos útakon
vinni
tenger felé, bár verseim
csücskére
Tőle volna szabva rim
előre
kész, s mely itt áll polcomon.
szent
Bibliája lenne verstanom,
hogy
ki mint Jónás, rest szolgája, hajdan
bujkálva,
később mint Jónás a Halban
leszálltam
a kinoknak eleven
süket
és forró sötétjébe, nem
három
napra, de három hóra, három
évre
vagy évszázadra, megtaláljam,
mielőtt
egy még vakabb és örök
Cethal
szájában végkép eltünök,
a
régi hangot s szavaim hibátlan
hadsorba
állván, mint Ő sugja, bátran
szólhassak
s mint rossz gégémből telik
és
ne fáradjak bele estelig
vagy
míg az égi és ninivei hatalmak
engedik
hogy beszélje s meg ne haljak.
Forrás:
Az úr érkezése - Klasszikus költőink istenes versei - Móra Ferenc Könyvkiadó
1991.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése