Uram,
bántottál, űztél, megaláztál,
Sokféle
ostort suhogtatott kezed:
Te
tudtad, miért.
Kis
szolgád bizton nagyokat vétkezett.
Hajh,
bűnös voltam, nótáid elloptam,
Nőid
csókoltam s kortyongattam borod.
Méltán
sujtott rám
Könnyben
áztatott, sós, éles ostorod.
Minden
bűnömből külön ostort fontál,
Csöpp,
beteg vérem sokszor kiütközött,
Ám
csók-ostorod
Legfájóbb
ostor ostoraid között.
uram,
utolszor evvel ostorozz meg
Nagy
bűnök után méltón, fájón, nagyon
És
azt az asszonyt,
Kire
korbácsolt, rossz szivemet hagyom.
Forrás:
Az úr érkezése - Klasszikus költőink istenes versei - Móra Ferenc Könyvkiadó
1991.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése