Ő:
Minden, de áldani nem tud,
Ő:
Minden, de senkit se büntet,
Ő
teljesíti az Időt
S
nem érti meg a mi szívünket.
Hatalmasabb
a Jehovánál,
Ő
a hideg Ámennek atyja,
Ő
csak mosolyog és akar
S
egy fagyott Nap az ábrázatja.
Úgy
forgatja a Mindenséget,
Mintha
unott játékot űzne,
Egy-egy
világot megfagyaszt
S
ötöt-hatot hajít a tűzbe.
Nem
int, nem bosszul, nem jutalmaz,
Mennybe
nem kísér, föld alá nem.
Vele
holott egyek vagyunk:
Ő:
a Muszáj, a Lesz, az Ámen.
Ha
ízeinket összetépjük
Istentelen,
nagy fájdalomban,
Ő
csak mulat: se nem szeret,
Se
nem dühít bennünket jobban.
Ő:
a nagy-nagy Élet-folyóvíz,
Zuhogva
zúg, kacagva harsog,
Sodor,
zúz, ont, fut szüntelen,
Nem
fogják gátok s renyhe partok.
Ő:
a folyásnak akarója,
Melynek
forrása s vége nincsen.
Ő:
Minden és vigasztalan,
Egyetlen
és borzalmas Isten.
Forrás:
Az úr érkezése - Klasszikus költőink istenes versei - Móra Ferenc Könyvkiadó
1991.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése