Ez
hát a nap mikor Isten elküldte egy-fiát
hogy
szenvedjen értünk és megváltsa bűneink
kétezer
éve már hogy a jászolban született
s
öt sebe lángol már az örök éjszakában.
Nem
hiszek benned Jézus legártatlanabb bárány
bénultan
vergődnek képzeletem szárnyai
úgy
gondolom hogy nem vagy és nem is voltál soha
mégis
vágyom a fényt mit jóhíred sugároz.
Nem
vagy s nem voltál soha de szeretném ha lennél
oly
mélyre süllyedtünk már a véres iszapban
hogy
egy gyenge jel egy múló ígéret is könnyen
lángra
gyújthatná szabadulásunk reményét.
A
táj amiben élek s a nép melyet szeretek
mind
rólad beszél némán összezárt ajakkal
egyazon
sors kegyetlen láncait csörgetjük mind
egyazon
álom vizén hajózunk szüntelen.
Egyre
biztatom magam és szólok társaimnak
eljönnek
a szelek hogy űzzék vitorláink
Ó
Jézusom ki nem vagy és nem is voltál soha
feléd
sodornak a bánat kék hullámai.
Forrás:
Az úr érkezése - Klasszikus költőink istenes versei - Móra Ferenc Könyvkiadó
1991.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése