Bátor érted, uram Isten, kárt vallanék,
Te hütödért ennél inkább nyomorganék,
Csak tenéked én kedvedben én lehetnék.
Az szent Jóbot keservesen meddig veréd,
Tőrrel, döggel örökét mind elvevéd
És őmagát fekélyekkel megsebhetéd.
Támasztál te ellenséget őreája,
Tüzet, vészet őneki házaira,
Az sátánt is bocsátád romlására.
Határt vetél temagad veszedelmének,
Megkísértéd mint állana keserűségében,
de ura lőn az szent Jób tökélletinek.
Azt úgy mondja, nagy felszóval ezt kiáltja:
Testvel, bűnnel az én anyám szült ez világra,
Ki kell múlnom énnékem az másvilágra.
Nem tűrheté az Isten, rajta könyörüle,
Sok jószágval – írván vannak – őtet szereté,
Marhájáért őnéki két annyit ada.
Irgalmas vagy te azért uram Isten!
Csak te hozzád folyamjunk tiszta szűben,
És mi bízzunk tebenned tiszta szűvel.
Uram, légy te kegyelmes veszedelmemben,
Nám jól tudod mint voltunk mi földünkben
Mi atyánktól maradott örökségben.
Reánk szállott ez világon az búdosás,
Egyik helyről másik helyre nagy futosás,
Barátinktól éktelen hurrogatás.
Bátran mondják az Isten hogy ostoroz,
Jószáginkat törököknek elosztotta,
Őmagokat téstova budostatja.
Azt jól tudjuk örök Isten, hogy mi bűnünk,
Mindezeket szenvedjük mert érdemeljük,
Azért mi es békével elszenvedjük.
Ne nézzed te bűneink számtalan voltát,
Érdemönknek teelőtted semmi voltát,
Csak tekéntsed az Krisztust, mert fogadtad.
Mondjunk néked dicséretet az szent Jóbval,
Te nagy Isten, szent fiaddal Jézus Krisztussal,
Szent Lélekkel, mindhárman egy hatalomval.
Ez éneket szerzették Gyula-Fejérvárban,
Battyáni Urbán feküvén kór ágyában,
Mikor írnak vala ezör ötszáz negyvenhétben.
(Forrás: Az elmúlástól tettenérten 25-26. old. – Válogatta és szerkesztette, az előszót írta Z. Szabó László - Kozmosz Könyvek, Bp. 1983.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése