(A kép forrása: www.takatseva.hu)Országútszéli fényes feszület,
Megint megállít születésnapom.
Mondjam fenszóval, hogy huszonhat év
És számláljam meg életvagyonom?
Fenszóval mondom, hogy huszonhat év
És hogy szabadjon még pazarlanom.
Az arcom sima, testemen inak.
Kemény, gonosz, szép gyíkok játszanak.
Tudom, hogy el fog hervadni az arcom.
De nem tudom, hogy múlik valami.
Huszonhat évem huszonhat szobám.
Szomszédban vannak. Idehallani,
Hogy beszélgetnek bennük csendesen
És visszavárnak múltam társai.
De új szobákban új embertitok,
És új ablakot új tájra nyitok.
Országútszéli fényes feszület.
Mért állítasz meg születésnapom?
Gondoljam: mégis múlik valami,
Partot nem látva, én csak nem tudom?
Gondolja: légben léghajós vagyok,
Nyílt tengeren repül a csolnakom
S el nem maradnak partok és napok,
Mert céltalan és magányos vagyok?
(Forrás: Balázs Béla: A vándor énekel – Versek és novellák 68. old. – Válogatta, szerkesztette és az előszót írta Radnóti Sándor – Magyar Helikon 1975.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése