Ki hírhedt lett szerelmében,
s szivében már rabod régen,
a trónló Allah áldását
tehozzád küldi, szépségem.
Nos elkezdem, szemem fénye,
te egyetlen reménységem,
te lelkecském, ki itt laksz benn
az én bordáim öblében –
elámultam, szelíd Abdám,
rideg hangú levélkéden!
Minő vétkem miatt írsz így?
Hisz Allah látja, nincs vétkem!
Hisz Allah látja, nincs más nő
kelet s nyúgat vidékén sem,
akit szívből vagyha játékból
szeretnék kívüled, szépem!
(Ford.: Tótfalusi István)
(Forrás: Aki legdrágább, aki legszebb... – Százhúsz vers a szerelemről – Válogatta és szerkesztette Illés Lajos 68. old. – Kossuth Könyvkiadó1982.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése