Érted az Első Kapun kimegyek,
Nézlek, csak nézlek, ha bealkonyult.
Lángol az arcod, ékes a hajad,
Jóillatoddal felleges az út.
Oly illatos vagy, akár a virág,
Alakom, arcom se csinos, se rút,
Mégis: álmomra nem tipor az ég,
Akaratából utunk összefut.
Fésüt se fogtam tegnap éjszaka,
Selymes hajsátram vállamra borult,
Térdeden ringtam. Hely mindig akad
Szeretkezésre, ha a vér kigyujt.
Mikor először idehivtalak,
Egy volt a szívünk, színünk kipirult.
Újra remélek, szőni leülök,
Tán még egy végre futja a pamut.
Válunk, ma éjjel örömünk betölt.
Mikor hoz össze az idő, az út?
Lámpa-világban üres sakk-doboz.
Biztosat, sajnos, egyikünk se tud.
(Ford.: Nagy László)
(Forrás: Aki legdrágább, aki legszebb... – Százhúsz vers a szerelemről – Válogatta és szerkesztette Illés Lajos 61-62. old. – Kossuth Könyvkiadó1982.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése