(A kép forrása: Ölelés Harangozó Ilona festménye - www.irodalmijelen.hu)
Hiába. Túlsokat álmodtam rólad,
Túlsoká néztem a távolba várva.
Hiába tartlak a karomba zárva
Nem vagy közelebb.
Szoríts és harapj, hadd érzem a véred,
Legalább fájjon valami.
Lelkem még mindig a távolba réved.
Való lett álmom: most álom az élet,
És én még fázom.
Szoríts és harapj, a bűbájt tépd el.
Mért borong bennem még vágy és bánat?
Gondolatom mért száll keresve széjjel?
Egyedül vagyok, mint álmomban éjjel
És csodálkozom rajtad.
Hiába. Túlsokat álmodtam rólad.
Hiába tartlak most karomba zárva
Ölelhetsz, csókolhatsz, mindhiába!
Nem férsz közelebb.
(Forrás: Balázs Béla: A vándor énekel – Versek és novellák 68. old. – Válogatta, szerkesztette és az előszót írta Radnóti Sándor – Magyar Helikon 1975.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése