Adj idvösséges kimúlást
Úristen, és elnyugovást,
Testünk szerént jó meghalást,
Mind holtig adj igaz vallást!
Nincs itt maradó várasunk,
De jövendőt kell kívánnunk,
Örök életet csak várunk,
Ez reménségben kimúlunk.
De földön ollyan életünk,
Miként az virág, kit nézünk,
Elváltozik mi életünk,
Koporsóba bététetünk.
Rothadandó test enyészik,
Földdé ismég elváltozik;
Lelkünk istenben nyugoszik,
Míg ez világ elvégezik.
Értelmünk nincs ebből nékünk,
Mikor végezik életünk,
Krisztustól azért intetünk,
Hogy mindenkor készek legyünk!
Azért teljes készülettel
Várjuk Krisztust igaz hitvel,
Hogy kimúljunk nagy örömvel,
Bémehessünk bölcs szűzekkel!
Senki magát el ne bízza,
Lelkét istennek ajánlja,
Nagy bizodalomval vallja,
Hogy Krisztust ez testben látja.
De nagy dicsőségek lészen
Híveknek az ítéleten,
Hogy feltámadnak ez testben,
Lésznek az örök életben.
Ezen testvel feltámadunk,
Ezen kézzel, lábbal állunk,
Krisztusnak akkor udvarlunk,
Régi szenteket meglátunk.
Semmi fáradtság testünkben,
De mint az nap, fényes lészen,
Nehézségünk ott nem lészen,
De nagy gyorsaságunk lészen.
Istennek kegyelmes szava
Híveket akkor béhívja
Örökkévaló országra,
Az angyali társaságra.
Istennél örökké lészünk,
Testestől-lelkestől élünk,
Mindörökké ott örülünk,
Kit most ki nem jelenthetünk.
Dicsértessél Atyaisten,
Te szent fiaddal mennyekben!
Szent lélekkel egyetemben,
Örökkön örökké, Amen!
(Forrás: Az elmúlástól tettenérten 27-29. old. – Válogatta és szerkesztette, az előszót írta Z. Szabó László - Kozmosz Könyvek, Bp. 1983.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése