Nem gondol a halál senkivel,
Sem kazdaggal sem kegyetlennel,
Sem a pörlőknek esküvésekkel,
Sem a patvarkodóknak nyelvökkel;
Nem gondol senki bölcsességével,
Sem okossággal vagy sebes ésszel;
Nem az uruknak fenyítésökkel,
Sem a döllyeseknek haragjával;
Nem gondol a gyenge leányokkal,
Sem a szép ciffrás asszonnépekkel;
Nem gondol sem naggyal sem kicsiddel,
Nem marhással avagy szegénnyel;
Elsiet ő a császár házába,
Mint a szegény s hitvány pásztoréba.
Hol vadnak most minnyájan a pápák,
A kardinálok és a pátriárkhák?
Hol vadnak minnyájan az érsekek,
A prelátusok és a pispekek?
A prépostok és a kanonokok,
A dékánok és vikáriusok?
Hol vadnak a kazdag apáturak,
A priorok és gárdiánok?
Hol a sok mester és a doktorok,
És a szántalanféle barátok?
Hova lettek el a sok császárok,
És a szántalan nagy sok királyok?
A külemb-külemb fejedelmek,
És a telhetetlen nemesek?
Hol vadnak az igen kevély groffok,
És a hamis kancelláriusok?
Hova lettek a kegyetlen dúsok,
A hírneves s a nemes vitézek?
Hol vadnak a bírák és polgárok,
A művesek és szántó emberek?
Hol gyermek, leány, és asszonyállat,
És hol az egész emberi nemzet?
Hol immár Páris s a szép Helena,
Hol Tarquinius és Lucretia?
Hol vagyon Plato és Porphyrius,
A bölcs Tullius és Virgilus?
Hol vagyon Tales és Empedocles,
és a nagy mester Aristoteles?
Hol a nagy és erős Alexander,
És az igen bátorságos Hector?
Hol a drága császár Julius,
Hol a vitézek Akhilles s Priamus?
Hova lött el az igen erős Sámson,
Az eszes és igen bölcs Salamon?
Minnyájan oda vadnak s megholtak,
Egy sem meniködett meg közzülek,
Minden embernek kell követni
Ezeket és eképen meghalni.
Minden ember ezen megálljon
És az halálhoz igen készüljen.
(Forrás: Az elmúlástól tettenérten 37-40. old. – Válogatta és szerkesztette, az előszót írta Z. Szabó László - Kozmosz Könyvek, Bp. 1983.)
Sem kazdaggal sem kegyetlennel,
Sem a pörlőknek esküvésekkel,
Sem a patvarkodóknak nyelvökkel;
Nem gondol senki bölcsességével,
Sem okossággal vagy sebes ésszel;
Nem az uruknak fenyítésökkel,
Sem a döllyeseknek haragjával;
Nem gondol a gyenge leányokkal,
Sem a szép ciffrás asszonnépekkel;
Nem gondol sem naggyal sem kicsiddel,
Nem marhással avagy szegénnyel;
Elsiet ő a császár házába,
Mint a szegény s hitvány pásztoréba.
Hol vadnak most minnyájan a pápák,
A kardinálok és a pátriárkhák?
Hol vadnak minnyájan az érsekek,
A prelátusok és a pispekek?
A prépostok és a kanonokok,
A dékánok és vikáriusok?
Hol vadnak a kazdag apáturak,
A priorok és gárdiánok?
Hol a sok mester és a doktorok,
És a szántalanféle barátok?
Hova lettek el a sok császárok,
És a szántalan nagy sok királyok?
A külemb-külemb fejedelmek,
És a telhetetlen nemesek?
Hol vadnak az igen kevély groffok,
És a hamis kancelláriusok?
Hova lettek a kegyetlen dúsok,
A hírneves s a nemes vitézek?
Hol vadnak a bírák és polgárok,
A művesek és szántó emberek?
Hol gyermek, leány, és asszonyállat,
És hol az egész emberi nemzet?
Hol immár Páris s a szép Helena,
Hol Tarquinius és Lucretia?
Hol vagyon Plato és Porphyrius,
A bölcs Tullius és Virgilus?
Hol vagyon Tales és Empedocles,
és a nagy mester Aristoteles?
Hol a nagy és erős Alexander,
És az igen bátorságos Hector?
Hol a drága császár Julius,
Hol a vitézek Akhilles s Priamus?
Hova lött el az igen erős Sámson,
Az eszes és igen bölcs Salamon?
Minnyájan oda vadnak s megholtak,
Egy sem meniködett meg közzülek,
Minden embernek kell követni
Ezeket és eképen meghalni.
Minden ember ezen megálljon
És az halálhoz igen készüljen.
(Forrás: Az elmúlástól tettenérten 37-40. old. – Válogatta és szerkesztette, az előszót írta Z. Szabó László - Kozmosz Könyvek, Bp. 1983.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése