Heltai Gáspár: Hogy a halál nem fél...

Nem gondol a halál senkivel,
Sem kazdaggal sem kegyetlennel,

Sem a pörlőknek esküvésekkel,
Sem a patvarkodóknak nyelvökkel;

Nem gondol senki bölcsességével,
Sem okossággal vagy sebes ésszel;

Nem az uruknak fenyítésökkel,
Sem a döllyeseknek haragjával;

Nem gondol a gyenge leányokkal,
Sem a szép ciffrás asszonnépekkel;

Nem gondol sem naggyal sem kicsiddel,
Nem marhással avagy szegénnyel;

Elsiet ő a császár házába,
Mint a szegény s hitvány pásztoréba.

Hol vadnak most minnyájan a pápák,
A kardinálok és a pátriárkhák?

Hol vadnak minnyájan az érsekek,
A prelátusok és a pispekek?

A prépostok és a kanonokok,
A dékánok és vikáriusok?

Hol vadnak a kazdag apáturak,
A priorok és gárdiánok?

Hol a sok mester és a doktorok,
És a szántalanféle barátok?

Hova lettek el a sok császárok,
És a szántalan nagy sok királyok?

A külemb-külemb fejedelmek,
És a telhetetlen nemesek?

Hol vadnak az igen kevély groffok,
És a hamis kancelláriusok?

Hova lettek a kegyetlen dúsok,
A hírneves s a nemes vitézek?

Hol vadnak a bírák és polgárok,
A művesek és szántó emberek?

Hol gyermek, leány, és asszonyállat,
És hol az egész emberi nemzet?

Hol immár Páris s a szép Helena,
Hol Tarquinius és Lucretia?

Hol vagyon Plato és Porphyrius,
A bölcs Tullius és Virgilus?

Hol vagyon Tales és Empedocles,
és a nagy mester Aristoteles?

Hol a nagy és erős Alexander,
És az igen bátorságos Hector?

Hol a drága császár Julius,
Hol a vitézek Akhilles s Priamus?

Hova lött el az igen erős Sámson,
Az eszes és igen bölcs Salamon?

Minnyájan oda vadnak s megholtak,
Egy sem meniködett meg közzülek,

Minden embernek kell követni
Ezeket és eképen meghalni.

Minden ember ezen megálljon
És az halálhoz igen készüljen.

(Forrás: Az elmúlástól tettenérten 37-40. old. – Válogatta és szerkesztette, az előszót írta Z. Szabó László - Kozmosz Könyvek, Bp. 1983.)