Tenger felett bontsatok ki,
tűző napon, mintha testem
egy vitorla rongya lenne.
Ontsátok ki mind a vérem.
S tegyétek száradni éltem
kötelekre kint a mólón.
S hajítsátok a habokba
aztán, a nyakába kővel,
hogy ne ússzon fönn a vízen.
Igya fel vérem a tenger.
Hajók, ringjatok fölötte!
Nyugton én ottlent találom.
(Ford.: Somlyó György)
(Forrás: Rafael Alberti: Az ismeretlen angyal – Válogatott versek 27-28. old. – Európa Könyvkiadó Bp., 1962.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése