Múszaiosz: Héró és Leandrosz - Prologosz

Szólj titkos szerelem tanújáról, isteni Múzsa,
Kis mécsről meg az ifjúról, ki a tengeren éjjel
Átúszott, mert kedvese várt rá hű szerelemben,
Nászról éji homályban, mely hajnalt sose látott,
Szésztoszról meg Abüdoszról, hol – szép rege mondja –
Héró várta Leandroszt, s ez, mint mécsese, égett,
Zengd te a mécset, hű szerelemnek hű vezetőjét,
Mécset, Erósz örömét, mely méltó volna, hogy égre,
Csillagnyáj közepébe az ég ura, Zeusz maga tűzze,
S hívnák, új csillag-néven, Szerelem-vezetőnek,
Mert hű társuk volt híven szeretőknek a bajban,
Szüntelenül lobogó vágynak hű hirnöke, míg csak
El nem aludt en-lángja a gyűlöletes vihar éjén.
Istennő, te segíts, hadd zengje dalom, hogy e mécses
Végsőt hogy lobogott, s hogy halt meg az ifjú Leandrosz.
Szésztosz Abüdosszal szomszédos volt, csak a tenger
Választotta el őket; Erósz íját kifeszíti,
S egy nyila kélt várost járhat be ez egy repüléssel.
Egy ifjat s egy szűz lánykát szíven ért a tüzes nyíl,
Egyik drága Leandrosz volt, s a leány neve: Héró.
Otthona Sésztosz volt a leánynak, amannak Abüdosz,
Két szomszéd város gyönyörű két csillaga, méltó
Egymáshoz. Te, ki hallgatod énekemet, ha talán majd
Arra visz egyszer utad, ne feledd megnézni a tornyot,
Melyben várta, kezében a mécs, a leányka Leandroszt,
És ne feledd hallgatni a tengert: zúgva morajló
Habjai mindmáig gyászolnak a hű szeretőkért.
Ám hogy esett szerelembe a szésztoszi lánnyal Abüdosz
Gyermeke, és egymást hogy láthatták meg először?
Héró, kedves gyermek, Zeusz ivadéka, királylány,
Küpriszt mint papnő szolgálta, de férfi szerelmét
Ő maga még nem ismerhette, a parti toronyban
Lakva: miként új Küprisz, okos, szép, büszke, szemérmes.
Nem járt össze se szomszédolni az asszonyi néppel,
S bár viruló fiatalság hívta, a táncba sosem ment,
Féltékeny társak gáncsát kikerülni akarva
- Mert féltékenységet kelt asszonyban a szépség -,
S engesztelte imája Athénét Aphroditével
Nap mint nap, kis Erószt se feledve, megállva az oltár
Mellett, mert a szívét féltette tüzes szerelemtől.
- Mégse kerülte tüzet lihegő nyilait ki Erósznak.
Mert megjött a nagy ünnepnap, melyet Aphroditének
Szentelnek meg Adónisznak Szésztoszban a népek.

(Ford.: Trencsényi-Waldapfel Imre)
(Forrás: Aki legdrágább, aki legszebb... – Százhúsz vers a szerelemről – Válogatta és szerkesztette Illés Lajos 64-65. old. – Kossuth Könyvkiadó1982.)