Feléd suhan e hang, e sóvár röptű, gyöngéd,
Mely átszegi az éj késő, fekete csöndjét.
Ágyam mellett borús, magános gyertyaszál
És zengő verseim - hömpölygő, tarka ár,
A vágy patakjai - csobognak, tele véled.
Két szemed fényesen csillogja át az éjet,
És ide mosolyog, s egy hang susog-zizeg:
Szeretlek, kedvesem... tied vagyok... tied...
(Ford.: Kardos László)
(Forrás: Kardos László válogatott műfordításai 70. old. - Szépirodalmi Könyvkiadó 1953.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése