Szép kísértet, lenge vendég,
Honnan jöttél? Szólj, ki vagy?
S mért hogy újra messzementél,
Elsuhantál hallgatag?
Hol vagy? Hol jársz? Merre leng föl
Lényeg illó kelleme?
Tiszta égi végtelenből
Mért szálltál a földre le?
Tán az ifjú, szép Remény vagy
S néha-néha erre jársz?
Messzi-táji tünemény vagy,
S lebke fátyolod varázs?
Mint ez ádáz szívű tündér,
Elhoztad a pillanat
Örömét és tovatűntél,
És az Öröm sem maradt.
Vagy talán, akit ma láttunk,
Maga volt a Szerelem?...
Melytől életünk-világunk
Fölsugárzik hirtelen?
Pára-függönyön keresztül
Rezge fény szállt, égi-lágy...
S ím a függöny légbe rezdül,
Volt-nincs, - s holt ábránd a vágy.
Tán a bűvös Gondolat volt,
Aki benned megjelent?
Futva lármás, léha zajtól
Olykor ő is erre leng,
Úgy ahogy te, átsuhanva,
Ujja néma ajakán,
S lelkünket úgy hívja-vonja
Valami a fény után.
Vagy talán a szent Poézis
Surrant itt át teveled?...
Édenkertből, mint te, ő is
Kettős leplet tereget:
Hófehéret lent a földön,
Enyhekéket odafent,
Rajtuk át a menny közel jön,
S ami földi, tovaleng.
Vagy beléd lopózva jött el
Hozzánk most a Sejtelem,
És amit az Ég födött el,
Tárva minden rejtelem?
Játszik ily csodát az élet:
Földreszáll egy fény-alak,
Fátyla int-lobog felétek
S végtelenbe csalogat.
(Ford.: Kardos László)
(Forrás: Kardos László válogatott műfordításai 69-70. old. - Szépirodalmi Könyvkiadó 1953.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése