1.
Fagytól merev a lég, a rög,
Roppan a hó, amerre járok,
Szám gőzöl, szakállam zörög,
Tovább, tovább, én meg nem állok!
Mily ünnepélyes, néma táj!
Süti a hold a vén fenyőket,
Akire vágynak, a Halál,
A rög felé húzza le őket.
Fagy! Dermeszd át a szívemet,
Mely lüktetőn és forrva lázad!
Hogy végre hűs csönd ülje meg,
Akárcsak itt ez éji tájat!
2.
Farkas vonít az erdei
Sűrűn - mint anyját csecsemője,
Az aló éjet fölveri
S véres koncát zsarolja tőle.
Hó s jég fölött zúgó szelek
Őrjöngenek, iszonyú hajsza.
Talán hogy melegedjenek:
Serkenj szívem, dühödt panaszra!
Serkenjenek halottaid
És kínjaid, e zord, konok raj!
S fussanak Észak durva-víg
Kölykeivel, a viharokkal!
(Ford.: Kardos László)
*
Lenau, Nikolaus (1802-1850) német költő. Magyarországon született, részben itt is iskolázott. Forradalmian nyugtalan, borús hangulatú költő, akinek életét megrontja a reakció uralma. Hatalmas költői művekben újítja fel régi forradalmi mozgalmak emlékét. A magyar táj és a magyar nép életét több versében igaz szeretettel festi.
(Forrás: Kardos László válogatott műfordításai 125-126. old. - Szépirodalmi Könyvkiadó 1953.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése