Tavasszal kelni ki s halni, ha hull a rózsa,
Langy szellőszárnyakon úszni a szűz eget,
Alig-kinyílt virág kebelén ringatózva
Fények és illatok közt ittasodni meg,
A zsenge szárny selyem porát lerázva, lenge
Sóhajként szállni fel az égi végtelenbe:
A lepke mámoros fátuma ennyi csak!
Olyan ő, mint a vágy, mely soha-soha nem hűl,
Mindenen átsuhan, de semmitől sem enyhül,
S gyönyörre szomjasan végül a mennybe csap.
(Ford.: Kardos László)
*
Lamartine, Alphonse francia költő (1790-1869). A francia romantika művelője. A forradalmi mozgalmak között a "középutat" kereste, híve volt a kispolgári haladásnak, a 48-as forradalmi kormányban külügyminiszter is volt. Megírta a Girondisták Történetét. Költészetében sok a szentimentális, vallásos elem, de pátosza és egyszerűsége gyakran hatásos.
(Forrás: Kardos László válogatott műfordításai 122. old. - Szépirodalmi Könyvkiadó 1953.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése