Az agg Colosseumban ültem,
A dölyfös Róma bús porán,
S a véráztatta, gyenge fűben
Tacitusomat olvasám.
Föltárult sorba Róma vétke,
A dobra vert Itália,
A nép, mely elsüllyedt a mélybe,
Hogy égre törjön egy fia -
S a csőcselék, amely rajongón
Hőst ünnepel a tereken,
S szemét füröszti a porondon
A gladiátor vériben.
S bogozni kezdtem ott a vénhedt
És méltóságos rom falán
Betűit Augustus nevének,
Ki fölszentelte hajdanán.
S valami tüstént megzavarta
A sillabizáló szemét:
Egy szundikáló gyík takarta
A Caesar csillogó nevét.
Az ő jussa lett hát a Hét Hegy,
E romok közt csak ő lakik,
Az elapadt életű népek
Hullámát ő pótolja itt.
Hidegtől dermedten, kibújva
Egy repedésből, a napon
Zöld páncélját sütteti újra
A langyossá fült bronzlapon.
Consul, Caesar, Világ Királya,
Pontifex, Isten, Óriás!
Egy piszkos pondró árnya zárja
Előlem el hős glóriád!
A Természet is gúnyolódhat...
Ujjam közül a könyv kihull,
Tacitus, még te sem csúfoltad
Dölyfünk ily irgalmatlanul.
(Ford.: Kardos László)
Lamartine, Alphonse francia költő (1790-1869). A francia romantika művelője. A forradalmi mozgalmak között a "középutat" kereste, híve volt a kispolgári haladásnak, a 48-as forradalmi kormányban külügyminiszter is volt. Megírta a Girondisták Történetét. Költészetében sok a szentimentális, vallásos elem, de pátosza és egyszerűsége gyakran hatásos.
Tacitus /55-117/ kiváló római történetíró. Pontifex: főpap
Tacitus /55-117/ kiváló római történetíró. Pontifex: főpap
(Forrás: Kardos László válogatott műfordításai 124-125. old. - Szépirodalmi Könyvkiadó 1953.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése