Ha kedvesem vidáman csicsereg,
Vagy gőgicsél s gagyogó hangja lágy,
És turbékol, hogy szinte bizsereg -
El nem szalasztom egyetlen szavát,
Meg nem zavarnám! Csönd ül ajkamon.
Csak hallgatom, hallgatom, hallgatom.
De mikor aztán két szeme kigyúl,
S míg gügyög, arcán felrózsáll a fény,
S gyöngyfoga körül friss korall virul -
Ó, bátran a szemébe nézek én -
Ráhajlok, - kinek kellenek a szók!
És cseng a csók, a csók, a csók, a csók.
(Ford.: Kardos László)
Mickiewicz, Ádám (1798-1855) a legnagyobb lengyel költő. A demokratikus forradalom eszméinek híve és nagy költője, aki rajongó lelkesedéssel kísérte a 48-as magyar forradalom sorsát is. Romantikusan színes költészete lényegében realista jellemű. Mickiewicz a politikai, szerelmi és tájfestő költészetnek egyaránt mestere.
(Forrás: Kardos László válogatott műfordításai 121-122. old. - Szépirodalmi Könyvkiadó 1953.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése