Permeteg hull, pára ing,
Fellegekből kitekint
Büszke képpel a nap újra.
Töviseit a fenyő
Finom, könnyű gőzbe fúrja,
Úgy, ahogy a karcsú nő
Csipkefátylát tűzi meg, -
Csengő fényben áll a friss táj,
Mint a csilláron a kristály,
Százezer kis csöpp remeg
Zöld borókák tű-hegyében.
Lenn a földön zaj kel éppen,
Nyújtózik a pici gyom,
És az úti homokon
Óriásbogár rohan,
Arany páncélinge van, -
Perje-száron szanaszét
Tücsök törli üde-szép
Szárnya zöldszín üvegét.
Villog a fű, mint a penge,
Könnyű pille ringva.lengve,
Sárga, pöttyös, kék, arany,
Itt cicázik gondtalan -
Csillámfények, sugarak -
Nincsen erdő, se patak
Olyan színes, játszi, tiszta,
Mint eső után a puszta.
(Ford.: Kardos László)
*
Droste-Hülshoff, Anette (1797-1848) német költőnő. Költészete elsősorban természetfestő költészet, de nem hiányzanak lírájából az emberiséggel való együttérzés és a szabadságszeretet hangjai sem.
(Forrás: Kardos László válogatott műfordításai 133. old. - Szépirodalmi Könyvkiadó 1953.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése