Jó reggelt! - Nem merem zavarni... Tünde látvány!
Fél-lelke mennyei tájak fölött lebeg,
A fél meg angyali orcáin szendereg,
Mintha a nap felét ezüst gomolyba látnám.
Jó reggelt! - Fölpiheg, s a ködlő recehártyán
Csillannak szelíden lágy fények és tüzek, -
Jó reggelt! - Ajakán egy makacs légy bizseg...
Csak nézem, és a nap megvillan édes ágyán.
Jó reggelt hoztam ím, s álmodó, gödrös orcád
Úgy megfélemlített. No fordulj ide, szólj hát:
Vidáman lesz-e ma? S szeretsz-e még vajon?
Jó reggelt! - A kezed... meg sem csókolhatom?
Azt mondod, menjek el? No jó... Tessék a szoknyád -
S kelj, öltött és gyere... Jó reggelt, angyalom!
(Ford.: Kardos László)
Mickiewicz, Ádám (1798-1855) a legnagyobb lengyel költő. A demokratikus forradalom eszméinek híve és nagy költője, aki rajongó lelkesedéssel kísérte a 48-as magyar forradalom sorsát is. Romantikusan színes költészete lényegében realista jellemű. Mickiewicz a politikai, szerelmi és tájfestő költészetnek egyaránt mestere.
(Forrás: Kardos László válogatott műfordításai 121. old. - Szépirodalmi Könyvkiadó 1953.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése