A "krími szonettek"-ből
A szakadékba nézz! Az égbolt leng a mélyben?
A tenger! S nézd amott a Sashegy ormait -
A villám verte le, árbóci tollait,
Mint óriás szivárványt, úgy tárja szét a szélben.
Hó-sziget nyúlik el a habok mezejében:
Egy felleg az, a víz mélyében őszik itt,
Melle a félvilágra bús éjszakát borít,
Vakító homlokán egy szalag lángol éppen:
A villám! Most megállj! A lábunknál a mélység!
Én ugratok előbb, vigyázd a szikla rését,
És várj, de készen álljon a sarkantyú s a ló,
S ha nem látsz már sehol, figyelj a szikla-élre:
Felvillan-é a toll, a kalpagom szegélye -
Ha nem, akkor ez út nem embernek való.
(Ford.: Kardos László)
Mickiewicz, Ádám (1798-1855) a legnagyobb lengyel költő. A demokratikus forradalom eszméinek híve és nagy költője, aki rajongó lelkesedéssel kísérte a 48-as magyar forradalom sorsát is. Romantikusan színes költészete lényegében realista jellemű. Mickiewicz a politikai, szerelmi és tájfestő költészetnek egyaránt mestere.
(Forrás: Kardos László válogatott műfordításai 119. old. - Szépirodalmi Könyvkiadó 1953.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése