Más voltam én már mint gyerek,
Mást láttam, mint a többiek,
S ha marta szívem vágy s panasz,
Nem volt az egyszerű tavasz,
Nekem már akkor más habú
Forrásokon buggyant a bú
Lelkem más dalra volt vidám,
S szerelmem is - merő magány.
Mert zordon sorsom hajnalán
Már megszállott a vad Talány,
Mely lappang Jó és Rossz mögött
S amely, ma is még, gúzsba köt:
Izente zúgó és folyam,
A szirt, mely mint a vér, olyan,
S ha szeptemberi aranyat
Hömpölygetett körém, a Nap,
S a villám, mely az éjszakát
Előttem hasította át,
Az orkán és a vak dörej
S a szörnyű felleg is, amely
(Kék volt a fél menny, csupa fény)
Démon képében jött felém.
(Ford.: Kardos László)
*
Poe, Edgar, Allan (1809-1849) amerikai költő. A brutális amerikai kapitalizmus elől ez a misztikus hangulatok felé hajló lírikus túlvilági látomásokba, a vers-zene elzsongító finomságaiba menekült. Egyébként ő teremtette meg a detektívtörténet műfaját. A holló c. híres versét tizenegyszer fordították magyarra.
(Forrás: Kardos László válogatott műfordításai 132. old. - Szépirodalmi Könyvkiadó 1953.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése