Poe Edgar Allan (1809-1849): Colosseum

Ős Róma képe! Bús ereklyetartó,
Melyet erő s fény holt századai
Szent álomképül hagytak az időnek
Ó végre, végre, oly hosszú s nehéz
Zarándok-út s perzselő szomj után
(Tudás-kutadra sóvárgott e szomj)
Alázatos-új szívvel térdelek
Árnyaid közt, s lelkem leglelke issza
Nagyságod, búd és glóriás híred!

Kor, Végtelenség, Ős Emlékezet,
Csönd, Pusztulás és sűrű Éjszaka,
Most érzelek, - hatalmatokat érzem.
Varázs, erősebb, mint amit tanított
A Getsemánén a Zsidó Király!
Bűbáj, nagyobb, mint békés csillagokból
Valaha szítt a révült káldeus!

Hol hősök hulltak, oszlop omlik el!
Hol vert aranyból kényes sas sugárzott,
Sötét denevér most az éji őr!
Hol Róma hölgye úsztatta aranyló
Haját a szélben, nád és tüske ing!
Hol Cézár gőgölt arany trónusán,
Szellemként siklik márványotthonába
A szarv-alakú hold fakó világán
A kövek közt a fürge, néma gyík!

De állj! E fal - örökzöld-lepte boltív -,
Omló lapok - e bús és barna pillér -
Megingott kőgerenda - porladó fríz -
Betört oromzat - roncsok és romok -
Kövek - e szürke kőrakás - jaj, ennyit
Hagyott a híresből s a nagyszerűből
A roncsoló Idő nekem s a Sorsnak?
Az ekhó visszazengi: "Nemcsak ennyit!
Erős próféta-szózat száll örökkön
Belőlünk s minden rombol fel a bölcshöz,
Mint Memnon dala zsong a nap felé.
Minden nagy szív parancsainkra dobban,
Miden nagy elme úr-szavunkra lendül.
Sápadt kövek bár, nem vagyunk mi bénák.
Nem szállt el minden nimbuszunk s erőnk,
Sem hősi hírünk minden mágiája,
Sem a köröttünk áramló csodák,
Sem a titok, mely mélyeinkben alszik,
Sem az emlékezés, amely libegve
Köntösként ránk tapad köröskörül
S a dicsőségnél fénylőbb mezbe burkol."

(Ford.: Kardos László)
*

Poe, Edgar, Allan (1809-1849) amerikai költő. A brutális amerikai kapitalizmus elől ez a misztikus hangulatok felé hajló lírikus túlvilági látomásokba, a vers-zene elzsongító finomságaiba menekült. Egyébként ő teremtette meg a detektívtörténet műfaját. A holló c. híres versét tizenegyszer fordították magyarra.
Memnon dala: Memnonnak, a Hajnal fiának Théba-környéki szobra napkeltekor "megzendül".

(Forrás: Kardos László válogatott műfordításai 127-129. old. - Szépirodalmi Könyvkiadó 1953.)