Lauka Gusztáv, a nyolcvannégy éves ifjú meghalt. Az öregkorral járó gyengeség és tüdőgyulladás rabolták el a mindenkinek kedves Guszti bácsit.
A magyar humoristák között a legelső volt s a víg kedély még halálos ágyán sem hagyta el a jeles írót.
- Ugyan, hogy viccelnek majd fölöttem a lapok, hogy én is meghaltam? – kérdezte alig egy néhány órával halála előtt.
S ma már el is temettük… teste eggyé lesz az anyafölddel, de vidám kedélye s írói munkássága irodalmunkban halhatatlanságát biztosította.
Lauka Vitkán (Szatmár) született 1818. július 20-án. Elemi és középiskolai tanulmányait Kassán, Nagykárolyban és Szatmárt végezte, a bölcseletet és jogot pedig Pesten hallgatta. Atyja kívánságára gazdatiszt lett s mint ilyen több helyen fordult meg. Szabad idejében szívesen olvasta Sue Jenő és Hugo Viktor munkáit és ezek romanticizmusa annyira hatalmába kerítette a fiatal Laukát, hogy otthagyta a gazdasági pályát, feljött Kovasóczy Mihály mellé segédszerkesztőnek havi 9 forintért. Neve lassanként ismertté lett. Első irodalmi kísérleteit még 1838-ban írta Munkácsy „Figyelmező”-jébe’, Helmeczey »Társadalkodó"-jába s első költeménye Vajda Péter „Almanach”-jában jelent meg.
Lauka írói tehetségét néhány év múlva mindenki felismerte. Pályadíjat is nyert már, mi a bizalmat még csak jobban felébresztette. 1848-ban élénk szerepet játszott. Kossut bizalmas főfutárja volt és tollával is szolgálta a szabadságharc ügyét: ő indította meg az első magyar élclapot, a Charivari-t, mely egy negyedévig állott fenn. A szabadságharcot követő három évben bujdosott, míg végül rokona Kende Zsigmond szatmári megyefőnök főtitkárnak maga mellé vette. Így legalább védve volt az üldözések ellen.
Ezután már tisztán az irodalomnak szentelte minden idejét. Leginkább a „Pesti Napló”-ba és a „Hölgyfutár”-ba dolgozott. Verseket is írt, de még több humoros elbeszélést, csípős novellát, ritka termékenységgel és páratlan sikerrel.
Végre kénytelen volt megint hivatal után látni. Sok helyen fordult meg, de mindenütt csak jó emléket hagyott hátra s csak távozásával okozott mindig szomorúságot. Vándorlásainak utolsó állmása Nagybecskerek volt. Ide Hertelendy főispán hívta meg 1882-ben vármegyei levéltárnoknak. Azóta állandóan ott lakott s a Torontál című lapot is ő szerkesztette. A társadalmi élet egyik fő mozgatója és nagyra becsült alakja volt a vidám kedélyű Guszti bácsi.
Az irodalommal folyton foglalkozott. Első fellépésétől fogva alig volt hírlap, zsebkönyv vagy akármilyen más irodalmi vállalat, melybe Lauka ne írt volna. Munkásságának leginkább humoros oldala részesült nagy elismerésben. Meglepő fordulatok és nevettető ötletek minden elbeszélésének megadják azt a jóízű humort, mely műveit jellemzi. Friss és fiatalos kedélye különösen a vidéki középosztály rajzolásában,nem egyszer kicsúfolásában leli különös kedvét.
Versei között vannak igen szép érzelmes költemények, talán a legpoetikusabb valamennyi között a "Meghalt az ifjú lány virágvasárnapon" kezdetű románc. A legnépszerűbbek humoros és spanyol románcai voltak. (Butter Flrián, Jeppo Salámi vagy Hadnagy Rikhárd.) Önállóan megjelent munkáinak száma meghaladja a harminc kötetet, de a különböző újságokban, folyóiratokban közzétett cikkek is majdnem ugyanennyit tennének ki.
A nyolcvannégy éves Guszti bácsi mosolygó arca sohasem lesz már derűs, ajka nem nyílik föl többé élcelődésre, keze nem fog többé tollat – nyugodni tértő is a boldogok honába.
Forrás: Tanulók Lapja 9. évf. 22. szám, 1902. aug. 31.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése