Garda Samu (1865-1946): A kis deák

 
Mint tékozló, ki nem gondol a jövőre,
A naptól úgy árad szét a hő sugár,
Néma, titkos csendbe van a föld merülve,
S fészkén szunnyadoz az elalélt madár.
S lelkem e hő nyárban oda visszaszállott,
A mi csak a tied, édes ifjúság!
Ó ti szivárványos, dalos, ifjú álmok…
Hiszen voltam egykor én is kis deák.

Tüske sebezzen bár élted sivár útján,
Bolygó vándorként ki, czélhoz nem találsz:
Kérj egy dalt, csak egyet abból a szép korból,
s megenyhül, megszebbül a kopár világ,
Ifjuság, ifjuság, ó te tündérország,
s ottan is, abban is nyíló rózsaág!
Rajta harmatcseppet csókdosó napsugár…
Hiszen voltam egykor én is kis deák.

S látlak újra téged, szülőföldem képe,
Te erdős, te komoly, öreg Nagyenyed,
Bethlen Gábor földje, hősök temetője,
Mint madár a fészkét, úgy köszöntelek.
Dalt regél a Maros sodró, szőke árja,
Dalt szőleje, földje, dalt zúgnak a fák,
Lelkem húrján halkan ébred ifjuságom…
Hiszen voltam egykor én is kis deák.

Ott a Maros partján békateknőt szedtünk,
Berkében virágot, lepkét, bogarat,
Iskola udvarán „kótyát” játszadoztunk
S telente golyókban dobtuk a havat.
Csendül lelkemben az iskola harangja,
A mely búgón, hosszan jelt leczkére ád
S éled minden, mint egy ringó délibábon…
Hiszen voltam egykor én is kis deák.

S csendült a harang, ha hítt az imádságra,
Csendült, ha temettünk s ha megjött a nyár;
A mikor aggódva örömmel az otthon
Kitárult karokkal ölelésre várt.
S nincs a földnek ilyen csoda muzsikája!
Búgásodra éled az a szép világ…
Te dalos, napfényes, virágnyitó élet, -
Hiszen voltam egykor én is kis deák.

S itt, a hol most állok, tán Hunyadi kardja
Czikázott, villámlott érted, ó hazám,
S lent mintha gigászok törnék a sziklákat:
Széchenyi hajója győzött a Dunán.
Hunyadi, Széchenyi és te Bethlen Gábor,
Lelketek élteti ezt a szép hazát,
Az a csoda-tiszta, búvös-bájos, fényes,
Melytől legszebb lángot fog a kis deák.

Lángot, a legszebbet, honszeretet lángját,
Éretted, te drága, szép magyar hazám;
Éretted a sír is szétfeszíti zárát,
Az élő halált s a holt éltet kíván.
Itt élünk, itt halunk, mint a Szózat mondja,
Csókunk áztatja meg drága, szent porát…
Csak a szíved legyen honszerető, tiszta:
Örökifjú éltű, lelkes kis deák!

Forrás: Tanulók Lapja 9. évf. 20. szám, 1902. aug. 17.