Hamvas József (1871-1948): Kicsiny udvar…

 
Kicsiny udvar két ablakja
Lelkem nehéz gondolatja
Sok bús órán oda tér meg.
Beh más is volt ott az élet.
Nem vert ott a gond le engem.
Nem ért ottan el a bánat.
Édes anyám kis hajléka.
Úgy vágyom én teutánad.

Hiú álom, vége, vége,
Szívem kincse, lelkem fénye,
Nagy temetőn kősírba’ van.
Magam vagyok, magam, magam.
Most is megvan az az udvar.
Most is megvan az a hajlék.
Jaj, ha oda kéne mennem,
Én Istenem, belehalnék.

Forrás: Tanulók Lapja 9. évf. 16. szám, 1902. júl. 20.