Tejszín párában úszik kelet,
Most kel a nap a Hagymás felett.
Ide melegít a nyirkos aljig.
Innen is, onnan is kolompszó hallik,
Meleg kolomp, tehénke-szó.
Ébren lenni de jó, de jó!
Csúnya füstben a domb alatt
Kapaszkodó tehervonat.
Az oldala kormos, a tengelye sáros,
Sürgeti, szívja a messzi város,
Nyögeti, nyúzza a kaptató.
Helyben maradni de jó, de jó!
Ébrednek a házak, az emberek.
Csirke csipog és kisgyerek.
Valahol szisszen kaszán a fenkő.
Amott az úton egy piros kendő.
Indul az ökör, a robotoló.
Felülről nézni de jó, de jó!
Jönni látok egy kisfiút:
Kerék Sándorka kint aludt
A szálláson, a bocinál,
S most tejbe-laskával kinál.
Jó étel ez, nekünkvaló!
Embernek lenni de jó, de jó!
Forrás: Budapesti Szemle 262. kötet. 1942.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése