Az idő is visel nevet,
Most úgy hívják, hogy: Korszak.
Belőle könny és vér lehel
És fojtó puskaporszag.
E korszakban mult életem
És velem mult sok kortárs,
Halk hangunkon túlharsogott
Ágyúszó és sikoltás.
Emlékszem, egyszer volt idő,
Mikor nem történt semmi…
Az ember csak ily semmiben
Tud ember s boldog lenni.
Forrás: Budapesti Szemle 263. kötet. 1942.
2026. ápr. 7.
Falu Tamás (1881-1977): Idő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése