Szász Károly (1865-1950): Bús dalok a kis Károlykáról

I.
Korán nyílt sírod szélin állok,
Lelkembe’ kínzó gyötrelem -
Oh, nézni e sok gyászvirágot,
Szörnyű nekem, szörnyű nekem…

Ereszkedik a kis koporsó,
S az omló föld mindent befed -
Megjött hát álmod, az utolsó -
De jó neked, de jó neked…

II.
Kicsiny halott, fehér ruhában,
Fehér virág között,
Mit porba sujtott bús sziveknek
Könny-árja öntözött.

A Szent Lélek fehér galambja
Szállt csöndesen alá,
S a koporsó fölött repesve,
Szárnyát suhogtatá.

S magához véve a kis Lelket,
Az égbe szállt vele,
S lágyan tevé a fényözönben
Jézus ölébe le.

III.
Szörnyű vihar dúl – villámok cikáznak,
Dördül az ég, a föld remeg,
Derékba törnek százai a fáknak,
Riadnak mind az emberek.

Az én kis kertem e viharba’ távol,
de mégis nagy bú jár velem:
Egy szép mosolygó bimbó rózsafámról
Lehullt az éjjel nesztelen...

Forrás: Budapesti Szemle 264. kötet. 1943.