Ilyen kormos hajjal,
Angyal, angyalom,
Honnan jöttél, messzi
És legközelebbi
Kedves rokonom?
Magasból, mint felhő,
Olyan félszegen
Hajlok rád köszöntőn -
Köszönlek e földön,
Pici idegen!
Nem hall még, nem lát még,
Órjás anyaméh
Ez a világ néki -
- Jobb volt az a régi!
Sírja fölfelé.
Szeme ferdén szét áll,
Mintha kínai
Lett volna s most fogna
Csak a magyarokra
Hasonlítani.
Mintha most érkezne,
Elvétve a célt,
Kínából, Japánból,
Egy ősi hazából
Örökségiért.
Füstös mennyországból
Havas hajnalon
Most érkezett messzi
És legközelebbi
Kedves rokonom,
Hogy mennék eléd én,
Hogy menne anyád,
Hogy neved, vallásod,
Országod, lakásod
Hamar megtaláld.
Ide küldtek; mint a
Cím a ládikán:
Ide szól e homlok,
Szem, száj, ilyet hordott
Anyám, nagyapám.
Száz közt, százezer közt
Azon hirtelen,
Akármi a próba,
Megismertem volna:
Ezt küldték nekem!
Itten vagy te otthon,
Most s mindenkoron,
Itt bontja ki mindenkoron
Értékedet Isten,
Drága csomagom.
Mint csillag a vízre,
Lomb közé a fény,
Kerek arcod ebbe
A népbe illik be
És lesz jó helyén.
Itt lesz hazád, házad,
Anyád; itt leszek
Apádnak én, ködlő
Jövőmmel bús költő,
Ha el nem veszek.
Karollak, karol majd
Más is, nemcsak én!
Itt vár, mint a kezdet,
A vég, meg a gyermek,
A végső remény.
Kormoshajú kislány,
Pici mongolom,
O, titkosan messzi
És legközelebbi
Kedves rokonom!
Forrás: Budapesti Szemle 264. kötet. 1943.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése