Én Uram, áldd meg a parasztot,
Barázdát bőven adj neki,
Adj a lelkébe konkolyozót,
Mely a rossz magot kiveti.
Adj melléje hű élettársat
És portájára hű kutyát,
Szedd ki a jeget a felhőből,
Amikor fölötte fut át.
Adj neki dusan rakott szérüt,
Jó aratást, bő szüretet,
Adj neki templomot vasárnap,
S a határba feszületet.
Adj lába elé sima lépcsőt,
Vihesse utja felfelé,
Hogy övé is legyen a nemzet,
S ő is legyen a nemzeté.
Adj piros palát a házára,
Hadd lássék meg rajt a mód,
Adj neki sok-sok bölcsességet
És kevés falukutatót.
Forrás: Budapesti Szemle 263. kötet. 1942.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése