Nem tehetünk semmit
Megírt sorsunk ellen;
Az egyéniséget
Tiltja a korszellem.
Nem vagyunk most mások
Ő se, te se, én se,
Csak a nagy tömegnek
Csekély hányadrésze.
De azért ha csöndben
Megsajdul a szívem,
Egyénileg vérzik
És nem kollektiven.
Forrás: Budapesti Szemle 262. kötet. 1942.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése