Singer és Wolfner irodalmi Intézet R.-t. Kiadása. 19423. 310 l.
Elmúlt immár fél évszázada, hogy Havas István első költeménye (1891-ben) megjelent. Az érdemes ifjúsági író, az évtizedeken át vezető helyzetű pedagógus, a szorgos prózaíró e hosszú évtizedek alatt egy percre se lett hűtelenné múzsájához, megérte a nemzet nagy felemelkedését a kilencvenes években, sütkérezhetett a millennium ragyogásában, megrendült az első világháború borzalmainak láttára s nem vesztette el fejté a rá következő hullámok között sem. Őszinte életkedv sugárzott verseiből a szenvedések idején is, a napi szürkeség állandó áradata ellen küzdött a lant választékos eszközeivel. Azt hirdette a nélkülözések megismétlődő éveiben, hogy van értelme az életnek és minden sora azt is, hogy van célja, minden kiabáló programosság nélkül is, a költészetnek. A költő a borsón térdepelve is szépet álmodott, s ha most a hetedik évtized végén betakarítja termését, megnyugodva legeltetheti szemeit vagyonán, testes kötete egy sokoldalú lélek komoly nyilatkozása, egy szép élet emléke.
Havas István a népnemzeti irány követőinek ahhoz a csoportjához tartozik, amely Petőfi és Arany közvetlen hatását még mestereiben tanulmányozhatta. Ő még ismerte Ábrányi Emilt és Endrődi Sándort, csodálta Vargha Gyula európai kultúrájú igaz magyarságát, Gyulai Pál férfias tisztaságát, Kiss József eredetiségét; versekkel, prózával dolgozott Rákosi Jenő irodalompolitikai táborában, s midőn századunk elején új hangok szólaltak meg a magyar költészet erdeiben. Havas nem lépett a mindenáron való újszerűség útjaira. Dalolt tovább hazáról és szerelemről, szép városainkról és múltunk ragyogó emlékeiről ódában és szonettekben megírt alföldi napos tájakat, és metszően éles levegőjű tátrai völgyekét, egész múltunk ékességei ragyogtak meg lelkében és költészetében. Énekelt ódáiban a pátosz hangján, és szonettjeiben felzengett az ősi költői dac minden költőietlen prózavers ellen. Az erdő, a hegy, a völgy dalnoka nagy ciklusokat énekelt a magyar városokról. Férfias lantja férfiaknak szól. „Magyarország férfiai” kiált fel szonett-kötete elején 1938-ban - - „tudtok-e még dalra felfigyelni? Nektek énekeltem”. Tíz verskötete után hozzátehetjük, hogy a férfiakon kívül szeretettel, odaadással hallgatták és hallgatják a nők is. A gyermekek pedig egyik legkedvesebb írójukat szerették benne hosszú évtizedeken keresztül. Nyolc fejezetben gyűjti egybe eddigi köteteinek anyagát. Ezek: 2. Fiatal évek. 2. Dómok és gyárak közt. 3. A városok városa. 4. Szonettek könyve. 5. Dél. 6. Egy álomért. 7. Estefelé. 8. A gyermekélet hangjai. Már ez beosztás is mutatja a költőnek nevezetes tulajdonságát, hogy benne a öltői lélek egyre fejlődött és ami ezzel vele jár, mélyült. Egy kis tót falu (Csárad, Bars m.) magyar iskola-épületéből indult el Havas István (szül. 1878), egy két szoba-konyhás tanítói lakból, első költői impressziói búsuló szláv melódiák voltak, első élményei az édesanyai gondosság megható cselekedetei, amelyek négy fiúcska rakoncátlan kis életét szedték rendbe.
Csupa muzsika asszonyajka.
Négy kis fiú a néma rabja,
S mesepillék tafota-szárnya
Csapong a kis gyermekszobába.
Az édesanyától ível felfelé ez a pálya, a hűségbe hajlik a másik szára, azért tartanak oly szilárdan oszlopai.
A néptanító, majd a neves pedagógus hangulata egy kis emberke-világ kedves körében erősödik, a ragyogó szempárok örök fiatalságot lövellnek, bizony egy teljes világ az, kint csak a méretek növekednek, a színek, a hangulatok alig változnak, ha olyan tiszta életről van szó, mint a költőé. Tanít és ír, de nem tanít-e akkor is, amikor ír? A kis osztály terebélyesedik, s tán a költő maga sem veszi észre, hogy a nemzet is figyel soraira. Ez azért történhetett, mert a jó tanító még többet tanul. Sokat olvas, leginkább költőket. EGY ÁLOMÉRT c. új verse még szerkezetében is Petőfi hatását jelenti, az őszülő költőre is. Endrődi szerelmi rapszódiáira emlékeztetnek szép hasonló tárgyú költeményei. A német irodalomban megrendülve áll meg a magyar lelkű Lenau előtt. Egész kötetet fordít belőle magyarra, jeles fordításokkal lepve meg híveit.
Némi regionalizmust jelent felvidéki indulása. Ez a vidéki jelleg nem színt, inkább tartalmat jelent. A felvidék erősebb kultúrájával gazdagította az Alföld szellei életét. Talán a szükségszerű többnyelvűség magyarázza, hogy fentről jött költőink erős hazafias érzéssel szélesebb körű történelmi érdeklődést és perspektívát hoznak magukkal. Tágabb horizontjuk, mostohább termékenységű szülőföldjük nagyobb érdeklődésre utalja őket, és hazaszeretetük is sokszor a szenvedés szilajabb hangjait szólaltatja meg. A felvidéki városok rajzai Havas István költészetének legjobb darabjai közé tartoznak.
Fejlődése érdekesen egyéni szerelmi lírájában is. Első szerelmi dalai után (Margit, Vilma) a révbejutás és maradás boldog idői következnek, de e kornak voltak válságos évei is. Ez évek emlékei az EGY ÁLOMÉRT c. ciklus darabjai. Az ELFELEJTSELEK c. költemény Havas István termésének legérettebb, legeredetibb darabjai közé tartozik. E vers arról is nevezetes, hogy benne a „vágy hegedül”, ami egy kis stiláris engedmény ama költők felé, akik pedig se testének, se lelkének nem kellenek. Ugyane ciklus EGY ÁLOMÉRT c. darabja sokat megmagyaráz e válságból, amelynek konkrét adata van megörökítve a NEKEM ADTAD c. költeményben.
Fejlődésében járt ismeretkörének s költői érdeklődésének bővülése. Párizs, Weimar, Kufstein, Köln úgy kapnak nála szonettet, mint akár Eperjes, Eger vagy Kiskőrös. Dalol a svájci Jungfrau színeiről, Hollandiáról, Aranyt jellemezve Rembrandt plein air-jt ódájába foglalja. Zajos siker nem kísérte ezt a bárdot, annál inkább odatalált a szív rejtekébe. Szépen mondja ezt magáról EPITÁFIUM c. költeményében, melyet hatvanéves korában írt. Ugyane vers második szakaszával azonban nem érhetünk egészen egyet.
Voltam tolmácsa testvér ezereknek,
Kiket vesztükbe a létharc vetett
S válságok éjén
mint sugár élmény:
gyujtottam a fázóknak tűzhelyet.
A dal mit adhat többet e kívül?
Atlantiszként a dal is elmerül
Valóban a költő pályájának legragyogóbb áldása: tűzhelyet gyújtani a fázóknak. Havas István költészete melengette a fázó lelkeket, fogja tovább is, mert Atlantisz sorsa az igaz költőre nem vár.
R. M.
Forrás: Budapesti Szemle 264. kötet. 1943.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése