A Tegnap, a Ma és a Holnap
Hullámvonalban egybefolynak…
Sirató ének, tánczene
Az Élet kettős üteme.
Vigság, öröm, harc, béke, bánat
Érzelmek, bűnök, dőre vágyak
Mind visszatérő változások;
Csupán csak a szinészek mások.
Az élet tarka szinpadára
Már ősidőktől vágyva-vágyva
Váltják a régi szerepet:
Fiatalok és öregek!
A vasfüggöny, mikor legördül
Égő szemekbe néha könny gyűl,
Mások kacagva élik át,
A legtöbb sorstragédiát…
De jöhet köznap után ünnep
A süllyesztőben mind eltűnnek…
És egyszer véget ér a játék,
És ott fenn zengik a Rorátét...
Forrás: Budapesti Szemle 264. kötet. 1943.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése