Sütkérezik a picike hangya,
Tán egy percre nincsen semmi gondja.
Rakományát maga mellé rejti,
Tán bogárka-voltát is felejti.
Sütkérezem illatos irtáson,
Nehéz fejem moha közé ásom,
Nehéz gondom a patakba ejtem,
Nehéz embervoltom is felejtem.
Gondjaimat, sebes patak, vidd el
Messze innen görgő köveiddel,
Most le őket kerek kövecsekké.
Így akarok maradni örökké.
Forrás: Budapesti Szemle 262. kötet. 1942.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése